December 22-én jelent meg ez a cikk Brigivel a “Nógrád Megyei Hírlap”-ban.
2007. december 28.
A régi hősök hova tűntek... plusz
2007. december 24.
2007. december 23.
2007. december 19.
2007. december 18.
2007. december 16.
2007. december 14.
2007. december 11.
2007. december 10.
2007. december 9.
2007. december 8.
2007. december 7.
A régi hősök hova tűntek
“A régi hősök hova tűntek,
Lábuknak nem maradt nyoma?” -Varró Dániel-
2007. december 6.
Tovább is van...2007. december 5.
Tovább is van...2007. november 25.
2007. november 22.
2007. november 20.
2007. november 12.
2007. november 5.
2007. november 2.
2007. október 30.
2007. október 28.
Tovább is van...2007. október 27.
2007. október 24.
2007. október 20.
2007. október 17.
2007. október 16.
2007. október 14.
2007. október 12.
2007. október 8.
2007. október 6.
2007. október 4.
2007. október 2.
2007. október 1.
Ipolykürt - Kirt'
“Bíborban született Konstantinos szerint, a hét magyar törzs neve: Neke (Nyék), Megeré (Megyer), Kurtu germatu (Kürt-gyarmat,), Tarjánu (Tarján), Enax (Jenő), Karé (Kara), Kazé (Kaza). Meglepően érdekes, hogy ezeket az elnevezéseket megtaláljuk e terület következő helységeikben: Ipolynyék, Megyer, Ipolykürt, Balassagyarmat, Salgótarján, Karancsság, Karancsberény, Diósjenő, Kozárd.”
2007. szeptember 29.
2007. szeptember 28.
2007. szeptember 27.
2007. szeptember 26.
Szécsénykovácsi - Kováčovce
“S áthaladt itt a Budapest–Kassa 2. számú állami főközlekedési út is, amely először a Szécsénykovácsi–Hugyag közti hídon keresztezte az Ipolyt. A fahidat 1849-ben Görgey felgyújtotta, de akkor, abban a nyomorúságos időben is gyorsan újjáépült. 1894-ben pedig már háromnyílású rácsos acélhidat emeltek itt, hogy 1944-ben legyen mit felrobbantaniuk a németeknek. Az orosz hadsereg még használhatóvá tette, de a „boldog békeidők“ elsöpörték szerkezetét, csak az üres mederpilléreket és a hídfőket hagyták meg. Az említett főközlekedési útvonal a közeli Pőstyénpusztánál keresztezte másodszor a folyót. Ezen a régi átkelőhelyen lehetett legegyszerűbben Szécsénybe is eljutni. 1894-ben az itteni fahidat is modern acélhidakkal váltották fel. A két hídfő ma is épségben áll, s remélhetőleg rövidesen a két partot is összekötik, s akkor Kovácsi ismét kikerül az Isten háta mögül. És teljesülhet itteni idős adatközlőm álma is: egyszer elmehet még gyalog a hídon át a szécsényi templomba, ahol lánykorában oly gyakran állt a szép kovácsi viseletet magára öltve az oltár előtt.”
Tovább is van...
2007. szeptember 24.
2007. szeptember 23.
2007. szeptember 22.
2007. szeptember 21.
2007. szeptember 19.
2007. szeptember 17.
2007. szeptember 16.
2007. szeptember 15.
Volt egyszer egy tanítóképző I.
A balassagyarmati törvényszéki palota déli épületszárnyában 1951-től 1959-ig működött a Balassagyarmati Állami Tanító- és Tanítónőképző
2007. szeptember 14.
2007. szeptember 13.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)